Korsós Miklós és felesége, Szőke Tünde a kezdetek óta vezetik a Kecskeméti Sportiskola női kézilabda szakosztályát. Az interjút a heti szokásos szerdai edzés közben sikerült elkészítenem velük. Miközben lelkesen válaszolgattak a kérdéseimre fél szemmel végig a gyerekeket figyelték, akiket egy-egy jól irányzott instrukcióval láttak el a beszélgetés közben is. Az interjú alatt a gyerekek és én is rengeteg mosolyt kaptunk a két elhivatott szakembertől, akik viccekkel is megfűszerezték az U11-es korosztály és serdülők aznapi edzését.
Önöket a sport hozta össze?
Korsós Miklós: – Igen, gyakorlatilag mondhatjuk. A kézilabdának köszönhetően találkoztunk. Mindketten testnevelők vagyunk, itt találkoztunk a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Én Budapesten a Testnevelési Egyetemen végeztem 1980-ban és feleségem szegedi tanárképző testnevelés-biológia szakán diplomázott és később ő is elvégezte Pécsett a Testnevelési Egyetemet. A lányunk, Korsós Dorina is a sportág szerelmese, anno ő is a Kecskeméti Sportiskolában kezdte utána Győrbe került és jelenleg a győri ETO játékosa. Bal szélsőként erősíti a csapatot.
Heti hány edzésen vesznek részt a KESI női kézilabda szakosztályának növendékei?
Korsós Miklós: – Heti három edzésen az U11-es korcsoport és heti négyen a serdülők és az összes edzést a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tartjuk. Ezen kívül van még egy csoport, őket az U7-8-9-es korosztály alkotja, ők viszont a Lánchíd Utcai Sport Általános Iskolában edzenek minimum heti három alkalommal.
Milyen most a jelenlegi serdülő csapat összetétele?
Korsós Miklós: – A jelenlegi serdülő csapatot újraépítjük és átlagban 2 évvel fiatalabbak leszünk. Ez eddig is így volt, hogy háromévente cserélődnek a játékosok. Eleinte ilyenkor nehéz dolgunk van, mert fiatalabbak vagyunk, nehéz 13 éveseket 16 évesek ellen játszatni, de ezt a hátrányt egy éven belül be szoktuk hozni.
Mire készülnek épp?
Korsós Miklós: – A serdülő bajnokságra készülünk, ami a jövő héten már kezdődik. Tavaly gólkülönbséggel maradtunk le az országos döntőről. Alsóházon belül már három kiemelkedő csapat volt és körbevertük egymást, sajnos a gólkülönbség nem kedvezett nekünk. A felsőházban hiába nyertünk meg minden mérkőzést, ez a gólkülönbség sajnos maradt és így maradtunk le az országos döntőről.
Mit nyújt a Kecskeméti Sportiskola a kézilabdának?
Korsós Miklós: – A KESI előtt is foglalkoztunk kézilabdával, akkor is voltak szép eredményeink országos 3., 4. és 5. hely is a miénk volt, de csak néhány kupára jutottunk el. KESI biztosítja az anyagi hátteret, az utaztatást a bajnokságokon való részvétel rendszeres lehetőségét a serdülőknél és a fiatalabb korosztálynál egyaránt.
Hogyan épül fel a szakmai munka ebben a szakosztályban?
Szőke Tünde: Egymás keze alá dolgozunk. Keserű Szilvia edzi az 1. és 2. osztályosokat, ezt követően kerülnek hozzám majd serdülőként a férjemhez. Mivel helyileg sem változnak az edzések, így nagyon sokáig nyomon tudjuk követni egy-egy gyerek fejlődését.
Korsós Miklós: – A KESI-ből most 9 lány „öregedett ki” és ők a KNKSE junior csapatába kerültek. Idéntől kezdve én vagyok a junior csapatnak az edzője is. Ezek a lányok, akik a KESI-ben kezdték, már előnnyel indulnak, mert hozzá vannak szokva a kemény munkához. Felkészültségben nagyon jól állnak és húzó játékosai lesznek a junioroknak.
Szőke Tünde: – A KESI-ből 8. osztály után került már ki sok tehetséges játékos NB1-es csapatok utánpótlásaihoz Győrbe, Dunaújváros, Siófokra, Vácra. Jó lenne, ha itt Kecskeméten is lenne egy stabil, felnőtt NB1-es csapat és akkor az itt nevelkedett gyerekek Kecskemét város hírnevét tudnák öregbíteni a későbbiekben is, vagyis lehetőséget biztosítana rá, hogy a fiatalabb korosztály itt helyben képzelje el a sportkarrierjét.
